Ven egy nagyon kedves, belevaló, nagydumás ügyvédnő ismerősöm, aki egyszer azzal a szófordulattal élt, hogy "olyat te még a büdös kurva életben nem láttál". Nos, vannak helyzetek, ahol ez a jó kifejezés, legyen mégoly sarkos vagy inkább úgy fogalmaznék: karakteres is.

Szóval. Én még ilyen általános kondícióban a büdös kurva életben nem voltam. Írtam itt már korábban arról cikket, hogy épp 3 kiló mínuszban vagyok, később arról is, hogy már 6 kiló mínuszban, namármost folytatva ezt a számsort, ez a szám már 9 kg, emellett edzettebb vagyok, mint valaha. Év eleje óta 400 km futás van mögöttem, kiegészülve sok-sok túra- és bringakilométerrel, nem is említve a korábban elképzelhetetlen szintemelkedéseket, amiket játszva meg tudok tenni. 

Ez nyilván az általános egészség szempontjából a legfontosabb, illetve hatalmas a hozzáadott értéke abban, hogy miként érzem magam a bőrömben. Kiválóan.

Rövid távon pedig azért is kell ez most nagyon, mert vasárnap este indulok a Feröer-szigetekre (ez még most is hihetetlen, hogy végre eljutok a világ eme szegletére), és az ott rendelkezésre álló szűk 5 nap alatt szeretném a lehető legnagyobb távot bejárni és eljutni, ahová csak lehet. A szigetek földrajzi fekvése remekül ágyaz meg ennek: a Nap érdemben le sem nyugszik, 3.30-kor már süt (már ha süt, de legalábbis ott van valahol az aktuális esőfelhő mögött), és 23.30-kor ereszkedik majd komótosan éppcsak a látóhatár alá. Még este nyolckor is megkezdhetek egy többórás túrát. Mi ez, ha nem lehetőség. Hú, de jó lesz!