Mint immáron több éve, idén is tartottam egy saját nyaralást, és hasonlóképpen az eddigi gyakorlathoz, ismét túrázni mentem. A helyszín azonban a jól bevált, mi több, a szívemhez igen közel álló lengyel Tátra helyett ezúttal az osztrák Alpok volt, ez jött jobban lábra logisztikailag. 

Nettó négy és fél napot töltöttem a Dachstein lábához közel, egy Wagrain nevű faluban. Ehhez képest a Dachsteinre egyszer sem mentem fel, mert akár a panzió mellől indulva is, vagy pár kilométert az autóval megtéve is csodálatos helyekre jutottam el. Ez is egy tapasztalat: nem kellett volna feltétlenül öt és fél órányira menni Budapesttől, mert bárhol, ettől közelebb is letámaszthattam volna magamat, mert aki már kicsit is járt nyitott szemmel Ausztriában, az tudja jól, hogy hegyek-hegyek mindenhol.

Minden este meghatároztam a másnapi túrát, reggel általában már 9 előtt nyakamba vettem a lábam, és körülbelül délután 16-17 óra körül szállingóztam vissza. Nem mértem pontosan, de ebbe nagyjából minden nap 20 kilométer körüli szakasz fért bele, többnyire négyszámjegyű szintemelkedéssel - de volt olyan is, hogy nagyon felhős, esős idő volt, fent szinte tejködben mentem, úgyhogy annak érdekében, hogy kicsit változatosabbá tegyem a magam számára a tájat, lejjebb ereszkedtem, és a hegyoldalban mentem végig, a felhő alatt, rálátással a szélesen kanyargó Kleinarltal-ra. Ez kifejezetten kényelmes volt, közben ráadásul esett az eső, úgyhogy friss esőillatban túrázhattam órák hosszat zavartalanul, divatos szóval élve: a tökéletes flow-ban.

Hogy több időt tölthessek kinn, általában inkább ebédre ettem valami meleg ételt, példának okáért valami jó kis Wienerschnitzelt egy útba eső Hüttében, vacsorára meg, noha a falumban több étterem is volt, szívesebben ettem bármit, amit a szobám erkélyén fogyaszthattam el, onnan ugyanis ráláttam a Grafenberg hegyre, és az nekem sokkal kellemesebb látvány, mint egy mégoly kedves falucskában is lévő, de "utcai" étterem panorámája. Ez mondjuk az utolsó napon már olyan extremitásba torkollott, hogy maradék, hideg, nyers virslit ettem vacsorára maradék dijoni mustárba tunkolva, a maradék szendvicsemmel, meg egy ivójoghurtot. De mégiscsak a Grafenberggel a háttérben!...

A tökéletes flow jellemezte a többi napot is. Hegyek, tavak, friss levegő, zöld növényzet, csend, nyugalom. Ilyet jövőre is csinálok.