Mióta megkezdtem a sabbaticalt, tulajdonképpen maguktól mennek le rólam a kilók, aminek nyilván megvan az oka, de ez az ok biztosan nem az, hogy elkezdtem volna tudatosan étkezni, erről ugyanis szó sincs. Én továbbra is a magyaros konyha és a méretes adagok híve vagyok. Oké, egy-két tényleg vállalhatatlan ipari hulladékot elhagytam az étrendemből, mint például a virslit, de grandiózus lépéseket nem tettem.

Csakhogy először is, mióta a szombatévet töltöm, bőséggel van időm és kedvem is sportolni, nem is szaporítanám a szót, utaltam rá többször is. Másodszor pedig, egészen biztosan nem elhanyagolható, hogy kiegyensúlyozott vagyok és sokkal stresszmentesebb, mint korábban. Fontosnak tartom, hogy meggyőződésem szerint eddig sem volt összemérhető a stressz-szintem azzal, ami néhány hírhedten kizsákmányoló multiról tudható, nem is említve persze a sokszor döbbenetesen dolgozóellenes magyar államigazgatást, de azért nem is nulla volt, szóval egy bizonyos szint igenis mindig fennállt.

Nos - ez az, ami most nincs. Biztos vagyok abban, hogy ennek a stressznek a hiánya aktívan hozzájárul a kisimultsághoz, a jobb alváshoz, és mindezekkel együtt úgy tűnik, hogy a súlyvesztéshez is. Az egészség pedig a legfontosabb dolog, elsődleges prioritás kell legyen, szóval ez a faktor egy nagy pluszként szerepel majd a sabbatical végi kis képletes jegyzőkönyvemben.

És természetesen egy nagy kihívásként arra nézve, hogy miként lehetne fenntartani...