A nyár a szokottnál is aktívabban telik, köszönhetően nagy részben a végtelenített szabadidőmnek. A programokról is írok majd, de előbb inkább ellopom Verne: Nemo kapitányának egyik fejezetcímét, és beszámolok néhány nehéz álomról.

Még egészen a sabbatical elején hívtak engem be - persze csak álmomban - egy széleskörű megbeszélésre a céghez. Az egyik nagyon kedves kollégám workloadja nőtt túlontúl magasra, és ezt egy nagy meeting volt hivatott megoldani, amelyre engem is behívtak (egyébként a nemes cél érdekében örömmel mentem, bár szó se róla, meglepett, hogy ott vagyok), meg még jó pár olyan kollégát, akiknek a valóságban semmi közük nincs a csapattagok workloadjához... sajnos a meeting kimenetéről nem tudok beszámolni, mert felébredtem.

Tegnap éjjel pedig egy nagy naptár volt előttem számtalan olyan meetinggel, melyekre megígértem a részvételemet - tovább rontotta a helyzetet, hogy féktelen sebességgel telt valamiféle határidőig a hátralévő idő, az eintézendők pedig egyre rosszabb állapotba kerültek, sehogy sem állt össze, aminek össze kellett volna állnia. Aztán eljött egy nap, amikor nem kellett dolgoznom, de akkor is ott lebegett a fejem fölött, hogy az egyik esti idősávban azért csak be kell mennem egy meetingre... 

Felébredés után kellett jópár pillanat annak megállapításághoz, hogy nincs meeting, nincs határidő, nincs elintézendő munkahelyi projekt. Ej, de jó volt ezt most leírni.