...félmaratonista lettem. A legutóbbi, 2018-as célba érkezés óta igencsak elengedtem magam, egyszer sem futottam még tíz kilométert sem, amíg idén össze nem szedtem magam, és el nem kezdtem felkészülni az újabb félmaratonra. Azóta ismét más szférákban mozgok, megvolt a jópár 10-16 km-es edzés, immáron kettő (!) gombbal beljebbi lukat csatolok az övemen, minden egyben volt tehát, hogy Siófokon, részben a part menti sétányon futva, a Balaton szerető döngicsélése által támogatva, ismét meglegyen az az érem.

Sosem ment még ilyen könnyen, nem is volt holtpont. 19 km-nél éreztem először, hogy most már azért finoman szólva sem vagyok ugyanolyan friss, kezdett minden izmom beállni, de onnan már olyan közel volt a vége, hogy nem hagytam magam, sőt, ez volt az első eset, hogy még hajrázni is maradt erőm az utolsó 500 méteren. 2:19:14 az időm, az eddigi második legjobbam, persze a mezőny egészét nézve ez alsóházi eredmény (az 1425 célba érkezőből 1239. lettem). De mit számít ez, ilyen távon tényleg minden célba érkező egy győztes.

Alant a büszke fotó Buchberger sporttárssal, akit én noszogattam fel, hogy vágjon neki életében először.