A "magyar nyelv ügye" kifejezésről elsősorban a reformkor ugrik be talán nem csak nekem, de többünknek is. Az én szemszögömből nézve viszont ez a gyerekeim kapcsán nyer új értelmet: mivel kétnyelvűek, folyékonyan beszélnek lengyelül és magyarul is, elsődleges nyelvük pedig, hiába élünk Magyarországon, az édesanyjuk nyelve, a lengyel. Elsődleges alatt azt értem, hogy tízből kilencszer az egymás közötti beszélgetéseik, elfoglaltságaik során lengyelül szólalnak meg.

Ebben történt az utóbbi időben egy kis változás, amit nem terveztem, nem is számítottam rá, egyszerűen szemet szúrt. A fent említett arány elkezdett elmozdulni - feltehetőleg azért, mert mostanság több időt töltenek velem. Még mindig a lengyel az első nyelvük, de ha becsülnöm kellene, akkor tízből már nem kilencszer, hanem csak durván hétszer indítják a beszélgetést Sienkiewicz nyelvén. Ezt örömmel tapasztalom, mert azt gondolom, hogy az optimális elosztás valahol a fele-fele arány környékén van. Kíváncsi leszek, hol tart ez majd július végén, amikor visszaáll a korábbi berendezkedésünk.