Nagyon szeretem az őszt, minden szempontból. Egyrészt végre vége az általam egyre kevésbé elviselhető kánikulának, másrészt a természet felveszi a színes ruháját, és nagyszerű kirándulásokat lehet tenni. 

Az őszön belül azonban megkülönböztetek egy úgynevezett "késő őszt", ami értelemszerűen így november táján jellemző, amikor a természet színes ruhája már főként az avarban hever (de még ott világlik, nem fagyott meg), az időjárás pedig gyakrabban ködös - szitáló esős, megvan egy egészen különleges szépsége. Aniával van egy hagyományunk, minden évben teszünk egy egynapos túrát a Nagy-Hideg-Hegyre Királyrétről indulva, és ez mindig kifejezetten késő összel történik, számos évben történt már meg, hogy a parkolóban még ősz volt, a csúcson viszont már tél: hóesés, sőt akár vaskos hótakaró. Ilyenkor pláne jólesik a fenti turistaházban a gőzölgő babgulyás.

De visszatérve a mai napra! Nyolc órakor letettem a gyerekeket az iskolában, és onnan egyenesen a Görgényi úti parkolóba mentem, ami remek kiindulópontja kisebb-nagyobb budai-hegységbeli túráknak. Napok óta tervezem már, hogy legalább egy rövid túrát / sétát jó lenne már megtenni, hisz beköszöntött a fönn már megidézett késő ősz. 

Tettem egy másfél órás kört, érintve az Apáthy-sziklát (a kilátásról mutatnék egy képet) és az Árpád-kilátót is, a csodaszép erdőben kanyarogva. Korábban kicsit féltem attól, hogy emésztek majd meg egy ilyen csütörtök napközbeni túrát, nem lesz-e furcsa, hogy közben más dolgozik, én meg... de nem, nem pettyezte be semmi a pillanat varázsát. Egyébként mindenkinek tudom ajánlani, egyáltalán nem megerőltető, akár kisgyerekkel is járható út / környék.